A KÁVÉHÁZ
A két világháború közötti időszak egyik kedvelt társasági időtöltése volt a vendéglőben vagy kávéházakban való találkozás. A vendéglők és a kávéházak úgy a szellemi elit, mint a városi (kis-) polgár kikapcsolódásának a helyszínei is, de a hírlapírók, a poéták vagy más tollforgatók számára valóságos “munkahelyek”. Az értelmiségiek és a művészvilág képviselői gyakran találkoztak kedvelt kávéházukban azért, hogy eszmét cseréljenek, vitatkozzanak irodalomról, kultúráról, politikáról.
Szatmárnémeti kedvelt kávéházai és vendéglői: a „Zöldfa” fogadó (a mai Fehér Ház helyén), a volt Korona szálló, a Dacia (egykori Pannónia) szálló, a Victoria szálló és az Európa (ma Mioriţa) vendéglő.
A SPORT
A két világháború közötti korszakban jelentősen megnőtt a sportrendezvények száma Szatmár megyében. Sokféle sportág indult fejlődésnek: az atlétika, a birkózás, az ökölvívás, a különféle vízisportok (csónakverseny, úszás, vízilabda) és egyes téli sportok (korcsolya, sísport). A szatmáriakat leginkább a futball, a vívás és az autóversenyzés vonzotta. 1937-ben a megye két csapata, a szatmári Olimpia és a nagybányai Phönix egyaránt részt vett a nemzeti labdarúgó bajnokság első osztályának küzdelmeiben. 1936-ban Szatmár Megyei Túra néven évi autós körversenyt rendeztek e versenysport lelkes és áldozatkész hívei.
EGÉSZSÉG ÉS HIGIÉNIA
A közegészségügy gondja, az egészségügyi nevelés kérdése először az osztrák hatóságok által kidolgozott modernizációs programban jelenik meg a 18. században. Ezt különösen időszerűvé tette a fokozódó városiasodás. A 19. század folyamán Szatmárnémeti lakossága gyakran szembesült a különféle járványok veszélyével, elsősorban a korszerű csatornázási rendszer és a jó minőségű, megfelelő mennyiségű ivóvíz hiánya miatt. A járványveszély elkerülése végett szükségessé vált a lakosság egészségügyi nevelése, közfürdők működtetése (amilyenek a Kossuth-kertben voltak), közegészségügyi intézmények létrehozása (Szatmár Megyei Egészségügyi Hivatal) és a kisegítő egészségügyi személyzet számbeli növelése.