Az 1930-as években Szatmár megye dinamikusan fejlődött. 52, legkevesebb 20 munkást alkalmazó gyár működött itt, egy korszerű és hatékony bankrendszerrel. Infrastrukturális fejlettségét mutatja, hogy ekkor nyitották meg a város repülőterét. Sokféle gazdasági vállalat működött: 13 az élelmiszeripar-, 7 a textilipar-, 5 a kohászat és vegyipar- (legjelentősebb üzemei az Unió és a Prinz Testvérek), 6 a fafeldolgozás területén, 14 egyéb területen, 3 nyomda, 14 bank. A város pezsgő kulturális életét az együtt élő nemzetek miliője határozta meg. Egy színház, egy filharmónia, több közkönyvtár, két múzeum volt a városban ebben a korszakban, 21 újság jelent meg (közülük 11 magyar nyelvű) és 12 középiskola működött (közülük 5 magyar tanítási nyelvű), valamint 14 elemi és 1 inasiskola.
A BANKRENDSZER
A takarékpénztárak a tőkés gazdasági rendszer legfejlettebb formáját képezik. Szatmár vármegye gazdasági életében a 19. század második felétől válnak meghatározó tényezővé. Az első szatmári bank, a Szatmári Takarékpénztár Egyesület 1867-ben kezdi meg működését, 120.000 korona értékű alaptőkével. 1914-ben Szatmárban 53 bank és hitelszövetkezet működik. 1937-ben 22 bank működött a megyében 667.261.296 lejes részvénytőkével. Ehhez járult még 20 hitelszövetkezet (népbank) 4.583 részvényessel és a maga 7.485.795 lej értékű befizetett részvénytőkéjével.