A SZATMÁRI ZSIDÓK DEPORTÁLÁSA
A holocaust az antiszemitizmus szélsőséges megnyilvánulása, a középkortól létező európai zsidógyűlölet következménye. A zsidósággal szemben táplált ellenséges érzelmeket a nácizmus meglovagolta és a harmincas évektől kezdve törvényhozási aktusokkal is bátorította. A második világháború idején megszervezte a zsidó népesség tömeges kiirtását. Az ún. zsidótörvények célja a zsidó közösségek gazdasági, szociális és erkölcsi elszigetelése, majd tönkretétele volt. Innen már csak egy lépés volt a zsidók „gettósítása”, majd kényszermunkára szállítása.
Gettókat nagyobb városokban létesítettek, s a zsidó származású lakosságot ezekre a zárt és jól ellenőrizhető területekre tömörítették. Szatmárnémetiben 1944 májusában létesítették a gettót, a városnak azon negyedében, ahol a legnagyobb számú zsidó lakosság élt. Már néhány héttel később megkezdődött a zsidók bevagonírozása az Auschwitz-i munkatábor felé. A május 19. és június 1. között lebonyolított hat transzport során nem kevesebb, mint 18 ezer emberrel robogtak el a vonatok a halál felé.
SZATMÁRNÉMETI BOMBÁZÁSA 1944-BEN
A második világháború minden eddiginél nagyobb emberi és anyagi veszteséggel járt. A nagyszámú civil áldozat elsősorban a nagyvárosok elleni sorozatos légitámadások következtében vesztette életét. 1944 őszén a német hadparancsnokságnak kényszerűen otthont adó Szatmárnémeti szovjet légitámadások célpontjává vált. A támadások következtében szeptember 16.-án, 17.-én és 19.-én mintegy 200 ház dől romba, de a város csaknem valamennyi épülete károsodik. 170 ember hal meg (közülük csak 34 katonai személy), a sebesültek száma 350, a lakosság 50% válik hajléktalanná.
A SZATMÁR MEGYEI SVÁBOK DEPORTÁLÁSA
A második világháború után a német származású népesség, legyen az bármily állampolgárságú vagy nemzeti hovatartozású, felelősnek számított a háborús pusztításokért. A Szovjetunió, a kollektív bűnösség elvének alapján, hetvenezer németet kívánt Romániából kényszermunkára hurcolni. A szatmári svábokat elsőkként szállították a szovjet újjáépítés nagy munkatelepeire. 1945 januárjában az egyébként orosz katonai ellenőrzés alatt álló Szatmár megyéből mintegy ötezer embert deportáltak.
PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK 1946-BAN
A kommunista diktatúra alapvető változásokat idézett elő a XX. századi romániai társadalomban. Negyvenöt éven keresztül fennmaradt a szabadság illúziója, egy demokratikusnak tűnő intézményrendszer révén, amelynek egyébként semmilyen valós tartalma nem volt, hiszen, jellemző módon a „szabad” választások során is mindig egyetlen jelölt indult.
Az 1946. november 19.-re kitűzött választásokon a Román Kommunista Párt az Országos Demokrata Arcvonal-nak (ODA) nevezett választási pártszövetség keretében indult, az Ekésfront és a Szociáldemokrata Párt társaságában. Közvetlenül a szavazás előtt az ODA durva kampányt folytatott. Az eredmények mégis elmaradtak a várakozástól, így egyetlen célravezető megoldásnak a hamisítás látszott. Az „eredmények” következtében a törvényhozói helyek 83% (346 mandátum) az ODA szerezte meg, míg a Nemzeti Parasztpártnak csak 31 jutott, a Magyar Népi Szövetségnek (MNSZ) 29, a Nemzeti Liberális Pártnak pedig mindössze 3. Szatmár megyében a hét parlamenti helyből ötöt szerzett meg az ODA, egyet a Parasztpárt és egyet az MNSZ.
SZEMÉLYI KULTUSZ A KOMMUNISTA KORSZAKBAN
A személyi kultusz lényege a vezér alakjának eszményítő megjelenítése, olykor már-már istenítése. A kommunista állami ideológia szerint egyébként ez a kultusz elhajlásnak számított, hiszen sértette az egyenlőség elvét. Ennek ellenére a kommunista vezetők saját személyi kultuszuk kialakítására törekedtek. A legjellemzőbb példát e téren Sztálin szolgáltatta, különösen az 1945 utáni években.
A hetvenes-nyolcvanas évek román kommunizmusának egyik jellemző vonása volt Nicolae Ceauşescu személyi kultusza. A diktátor egy személyben volt állam és pártvezető, alakja szinte kizárólagos módon uralta a hírközlést és a nyilvánosságot. Kiváló szellemi, szónoki képességek, sőt tudományos felkészültség birtokában levő emberként jelent meg, a kor igazi hőseként ábrázolták. A kommunista korszak eredményeit is neki köszönték. Idővel a kultusz családjára is kiterjedt, s különösen feleségét, Elena-t vették körül a rendkívüli embereknek kijáró hódolat jeleivel.