Sokáig csak a felsőbb társadalmi rétegek ételeit készítették a lakótértől elkülönített, speciálisan kiképzett, felszerelt helyiségben. Királyi, főúri, kolostori háztartásokhoz kapcsolódott. A többosztatú, felszíni háztípus kialakulásáig, tehát a 15. század végéig, a 16. század elejéig, népi szinten nem beszélhetünk konyháról. Az urbanizáció felgyorsulása és a háztartási munkák gépesítése átalakította a konyha terét és berendezését. Némely esetekben megmaradtak a hagyományosan nem csak az étel elkészítésének, hanem a közösségi létnek is teret adó konyha méretei, természetesen a háztartási gépek (hűtőszekrény, gázkályha) beépülésével, más esetekben a konyha főzőfülkévé zsugorodott kicsi házi-üzemmé alakulva. Ebben az esetben a lakás egyéb terei lakó funkciót kaptak.
A SZATMÁRI SVÁBOK KARÁCSONYI ASZTALA
A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy akárcsak a közelébe helyezett tárgyak és eszközök különleges mágikus tartalommal ruházódtak fel. Magát a karácsonyi abroszt csak egyetlen ünnepi alkalomra használták, ettől kezdve vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazzák. A legfontosabb szerepet a húsételek, főként a sertéshús játszotta, de a karácsonykor fogyasztott hüvelyesek és sült tök, valamint újabban a hal a következő év pénzbőségét kellett biztosítsák. A karácsonyi asztalon fontos szerepet tulajdonítottak az egész kenyérnek, azzal a magyarázattal, hogy egész éven át legyen majd kenyér az asztalon.
SZENT ANDRÁS ÜNNEPE AZ ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIAI UKRÁNOKNÁL
A fiatalok életében Szent András ünnepe nagy szerepet játszott, valóságos főpróbája volt a karácsonyi és az újévi ünnepeknek. Jó alkalom volt arra, hogy a lányok jövendő mátkájukról jósoltassanak. Így kimentek a disznóólba és megkérdezték a sertést, s ha az röfögni kezdett, akkor biztosra vették, hogy hamarosan férjhez mennek. Éjnek idején a kutat is kérdezték. De ha a lány visszafelé számolta a kerítés karóit, vagy figyelte, hogy az ablakba tett gyermek kire sír fel megtudhatta a jövendőbelijének nevét. Egy másik módszer, hogy a pogácsákba cédulákat sütöttek, és azokat az éhes macska elé vetették, hogy az „válassza ki” a vőlegény nevét. Este az eladó lányok összegyűltek és sorra felfordították a tányérokat, amelyek alatt egy-egy, a jövendőbelijük valamely tulajdonságára utaló tárgyat találhattak, például fésűt (a fiú nagy fogú lesz), ceruzát (okos lesz), tükröt (szép lesz), pénzt (gazdag lesz), kenyeret (jó lesz, mint a kenyér). Legényszerző varázslásra is sor kerülhetett: a kerítés egyik karóját kiszedte a lány és a kék iringó tövisével szurkálta meg kilencszer, varázsigét mormolva.