A VAS HATALMA
A fegyverek, a háztartási eszközök és tárgyak alapanyagaként, a vas a történeti civilizációk legfontosabb, egyben stratégiai, nyersanyagforrása.
Az idők folyamán a szakosodás következtében, a kovácsmesterség több fajtája jött létre. A lakatosok lakatokat, zárakat, reteszeket, kulcsokat, ajtópántokat, sokszor egész ajtókat készítettek, illetve javítottak. A rézkovácsok befuttatták (cinezték) a lábas vagy lábatlan öntöttvas és réz-edényeket, -üstöket, -serpenyőket és kazánokat. A kovácsmesterség elkülönült fajtáját alkották a kapcsosok és drótosok, a legtekintélyesebbek azonban a fegyverkovácsok voltak. A legnépesebb kategóriát természetesen a falusi patkolókovácsok alkották. Fő feladatuk a patkó- és a szegkészítés volt. Mivel képeseknek bizonyultak mezőgazdasági eszközök készítésére és javítására is, nagy társadalmi tekintélynek örvendtek, műhelyeik pedig a falvak egyfajta közösségi központjaivá váltak.
A FA ÉLETE
A fa, melyet Szatmár erdőségei bőséggel kínáltak, a legelemibb anyagi szükségletek kielégítésének természetes forrása volt, ugyanakkor a hagyományos civilizáció meghatározó eleme is. A fa az alapanyaga az egykori gépeknek: a présnek, a malomnak, a szekérnek és kerekeinek, az emelőcsigáknak, de a középkori hadigépeknek is. Régiónk faépítészete sok értékes műemléket hozott létre, a lakóházaktól a fatemplomokig. A felszerelések, berendezések sokaságát kiegészítette a mindenféle fából készült használati tárgy, a bútorzattól és a ládáktól a kanalakig, edényekig, fűszertartókig és kulacsokig. Említendő a fából készült népi hangszerek sora, különösen a hagyományos népi világra oly jellemző sokféle furulya.
Az önellátó gazdálkodás keretei között tehát egy csomó eszköz és használati tárgy fából készült. Ilyen vonatkozásban kiemelendő a fa feldolgozásához kapcsolódó mesterségek sokfélesége. E téren a funkcionális célszerűség mellett fő megkülönböztető tényezőnek számított a fa jellege és az alkalmazott technika milyensége. A különféle faépítmények emelésére szakosodott ácsok után a legismertebbek a bútorokat, ajtókat és ablak-kereteket, valamint a házak egyes belső részeit készítő asztalosok. A fenyőfából vagy tölgyfából való zsindelyek készítésére a zsindelyesek szakosodtak. A kanalasok a puha fát dolgozzák fel, a tálasok pedig esztergálás révén orsókat, edényeket, tálakat készítettek. A bognárok, kádárok és pintérek tölgyből, bükkből, esetleg fenyőből való dongából csinálták a sokféle méretű, élelmiszerek tárolására alkalmas faedényeket, valamint a csebreket és a hordókat.