Conferință de presă: „Structuri de arhitectură monumentală vechi de peste 6500 ani descoperite la Moftinu Mare”

Așezarea de la Moftinu Mare, o surpriză a cercetării arheologice din ultimul an, se adaugă altor descoperiri din ultimul deceniu, descoperiri care au evidențiat existența în nord-vestul României a unor așezări cu caracter special. Descoperirile din aceste așezări arată că ele se deosebesc de așezările contemporane și pot fi considerate centre economice, politice și religioase. Un rol esențial în acest sens l-au avut tehnicile noi de fotografiere aeriană și de scanare geomagnetică, metode tehnice prin care au fost evidențiate dimensiunile câmpurilor de cuptoare de la Medieșu Aurit și Iojip, respectiv sistemele defensive prezente la așezările preistorice de la Căuaș, Andrid, Pir, Dindești, Pișcolt, Carei, Berveni, Căpleni și Medieșu Aurit și Călinești Oaș. Între acestea așezări speciale, situl de Moftinul Mare se remarcă a fi cel mai vechi centru regional din zona de nord-vest a României, constructorii săi depunând un efort colosal pentru a-l evidenția ca centru religios, un axis mundi care timp pe mai multe secole a realizat legătura între lumea terestră și lumea divină.

Situl aparținând neoliticului târziu de la Moftinu Mare a fost descoperit în anul 2016, în contextul realizării unor cercetări arheologice preventive, prilejuite de construcția unor sonde de extracției a gazelor naturale. Nimic însă nu a prevestit surpriza de proporții ce s-a conturat de atunci. Sondajele arheologice, perieghezele, observațiile de teren și consultarea hărților satelitare au sugerat în scurt timp că pe acel loc se află o așezare neolitică care prin dimensiuni, construcții și inventar ocupă un loc special printre așezările din regiune. În urma scanării magnetometrice realizate în lunile octombrie și decembrie (2020) în zona centrală a sitului au fost identificate și măsurate structuri circulare, dispuse concentric, pe o suprafață de 6,5 ha. În număr de cel puțin șase, acestea sunt reprezentate de șanțuri și palisade ce au fost construite cu scopul de a apăra o incintă circulară mică, cu o suprafață de cca. 0,35 ha. În patru zone radiale șanțurile au rămas nesăpate cu scopul de a lasă drumuri de acces spre zona centrală. La Moftinul Mare este prima astfel de construcție monumentală documentată pentru nord-vestul României la nivelul cronologic al neoliticului târziu (4900–4500 a Chr). Astfel de așezări mai sunt cunoscute pentru această perioadă în câteva puncte răspândite pe un teritoriu vast, cuprinzând Ungaria, Austria, Germania, Cehia și Slovacia.

De câteva decenii arheologia a urmărit să afle funcționalitatea acestor mega-structuri, construite cu cu mult efort. Spre exemplu, la stuctura circulară de la la Polgár (n-e Ungariei), similară ca dimensiuni  cu aceea de la Moftin, pentru săparea celor 5 șanțuri cu deschiderea de 7-8 m și adâncimea de 4 m a fost excavată o cantitate de cca 30.000 m³. Efortul depus pentru săparea acestor structuri înscrie construcțiile circulare din Câmpia Tisei în cadrul arhitecturii monumentale prezente pe continent. La fel ca și la structurile similare cercetate la Polgár și Beretőújfalu, în jurul structurii apărate de șanturi concentrice de la Moftin exista o mare așezare cu o suprafață uriașă, de peste 60 ha. Măsurătorile magnetometrice, cât și săpăturile arheologice arată că pe această suprafață sunt prezente mii de structuri realizate de mâna omului (case, gropi de provizii, morminte, ofrande). Săpăturile arheologice din 2016, la care se adaugă cele recente, din decembrie 2020 realizate în marginile de sud, est și vest a așezării au permis cercetarea a peste 170 dintre ele, dovedind existența unui bogat material arheologic, reprezentat de ceramica, unelte și arme din piatră. Cercetarea din decembrie 2020 a dus la identificarea a numeroase gropi de stâlpi foarte mari, ceea ce denotă existența unor locuințe de mari dimensiuni, asemenea acelora descoperite în mai multe așezări contemporane. În aceste locuințe trăiau probabil familiile extinse sau chiar mai multe familii înrudite. Unele din aceste gropi pentru stâlpi aveau la baza lor depuse ofrande, vas ceramice și topoare din piatră, ofrande menite a contribui la trăinicia viitoarei locuințe. Deosebit de spectaculoase sunt unele morminte în care, defuncții au fost îngropați împreună cu inventare alcătuite din vase ceramice, topoare din piatră șlefuită și unelte din piatră cioplită.

Asemănările așezării de la Moftinu Mare cu câteva situri contemporane din Ungaria ne face să apreciem că acestea sunt așezări centrale, așezări care s-au format în zone de vaduri comerciale. Spre exemplu așezarea de la Moftinu Mare este situată pe un promontoriu pe care, în Evul Mediu există atestat drumul principal prin care mlaștina Ecedea era traversată pe la sud. Dincolo de dimensiuni, așezările de felul aceleia de la Moftin se deosebeau de așezările învecinate prin prezența marilor construcții circulare cu rol defensiv. Funcționalitatea zonei centrale apărate de aceste mega-structuri a fost stabilită în urma cercetărilor arheologice. Spre exemplu la Polgár s-a constat că cele 13-16 clădiri ce au funcționat la un moment dat pe suprafața fortificată, erau orientate radial spre o clădire situată în poziție centrală. Reconstituirea arhitecturală întâmină dificultăți datorită numeroaselor reconstrucții și adăugiri pe care le-au suferit clădirile din lut din zona centrală. Există însă date care susțin că cel puțin unele dintre aceste clădiri centrale erau etajate și aveau pereții pictați și decorați cu meandre.

Artefactele găsite la Polgar și în alte câteva puncte sugerează că centrul mega-strucurilor circulare a fost o zonă non-rezidențială. Ceramica rituală și numeroasele fragmente statui arată că zona centrală a fost scenă pentru desfășurarea unor activități speciale, cu caracter ritual. Inventarul ritual este prezent în toate fazele de refacere a zonei centrale, care a avut un caracter de loc sacru pe parcursul unei lungi perioade de timp, de mai multe secole. Fără îndoială că impresionantele sisteme de fortificații concentrice construit în jurul locului sacru a fost conceput pentru a evidenția caracterul sacru și a probabil pentru a-i impresiona contemoranii din alte așezări. Arheologii își pun întrebarea dacă construcțiile megalomanice de felulul aceleia de la Moftinu Mare nu au avut alături de caracterul religios și un caracter identitar. Există indicii că aceste lucrări ample în pămînt și lemn erau menite a aduna comunitatea în jurul unui proiect comunitar de mare amploare, de felul aceluia ce îl presupunea construcția/reconstrucția și întreținerea unui asemea monument architectural.

6500 éves építészeti formák kerültek felszínre Nagymajtényon

A nagymajtényi építészeti formák felfedezése nagy meglepetése volt az utóbbi évnek és kapcsolódik az elmúlt 10 év leleteihez, amelyek egyértelművé tették, hogy észak-nyugat Románia egyik legfontosabb és különlegesebb településéről van szó. A feltárások alátámasztják, hogy ez a település különbözött más korabeli településektől és biztosan állíthatjuk, hogy gazdasági, politikai vagy vallási központ szerepét töltötte be. A feltárásokban nagy szerepet játszottak az új légfelvételi technikákkal készített képek és geomagnetikus felmérések, amelyek segítségével sikerült egy valós képet kapni az Aranyosmeggyesen és Józsefházán található kerámia égető kemencék valódi méreteiről, valamint az alábbi őskori települések védelmi rendszereiről: Érkávás, Érendréd, Szilágypér, Érdengeleg, Piskolt, Nagykároly, Börvely, Kaplony, Aranyosmeggyes és Kányaháza. A nagymajtényi újkőköri település a legrégebbi régióközpont Románia észak-nyugati részén. A korabeliek nagy erőfeszítések árán tudták vallási központtá alakítani, a helyet világfának tekintették, ami a világ közepén áll és körülötte forog az egész univerzum, amely több évszázadon keresztül az átjárást jelentette a földi és égi világ között.

A Nagymajtény melletti késő neolitikumi lelőhelyet 2016-ban tárták fel egy földgázkitermelő kút elhelyezését megelőző régészeti mentőásatáskor. Akkor még senki nem sejtette, hogy a lelőhely milyen meglepetéseket tartogat. A régészeti feltárások, a terepbejárások, a terepi megfigyelések és a műholdas térképek tanulmányozása egyértelművé tette, hogy egy neolitikumi (újkőkorszaki) település található ezen a helyen, amely méretét, felépítését és leltárát tekintve különleges helyet foglalt el a régió települései között. A 2020 októberi és decemberi geomagnetikus mérések 6.5 hektár alapterületű, koncentrikus körökben elhelyezkedő építészeti formákat azonosítottak.  Ezeket legalább 6 palánk és sánc veszi körül, amelyek célja a kb. 0.35 hektáros kör alakú ki tér védelme volt. Négy helyen érintetlenül hagyták a sáncokat, ezáltal biztosítva a bejárást a kör közepébe. Nagymajtényban található északnyugat Románia legnagyobb késő neolitikumi (Krt. előtt 4900-4500) dokumentált monumentális építkezése. Ebből az időszakból ismertek hasonló települések Magyarország, Ausztria, Németország, Csehország és Szlovákia területéről is.

A régészet több évtizede törekszik arra, hogy kiderítse ezeknek a nagy erőfeszítések által épített szerkezeteknek a szerepét.

A nagymajtényihoz hasonló szerkezetű és méretű, polgári (Magyarország) körkörös szerkezet esetében 5 árok feltárásához körülbelül 30.000 m³ földet emeltek ki.

Akárcsak a Polgárnál és Berettyóújfalunál kutatott hasonló szerkezetek, a Nagymajtényból származó koncentrikus árkokkal védett szerkezet körül is volt egy nagy település, mely több mint 25 hektáron terülhetett el. A magnetometriai mérések, valamint a régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy ezen a területen több száz, emberi kéz alkotta szerkezet található (házak, raktárak, síremlékek, áldozati helyek).

A 2016-os, valamint a legutóbbi, 2020 decemberi régészeti feltárások a település déli, keleti és nyugati peremén több mint 170 kutatást tettek lehetővé, bizonyítva, hogy gazdag régészeti anyag, kerámia, szerszámok és kőfegyverek találhatóak a lelőhelyen. A 2020-as ásatáskor számos, nagyon nagy oszlopgödröt azonosítottak, ami annak a bizonyítéka, hogy nagyméretű lakóhelyek létezhettek ezen a területen, hasonlóan több korabeli településen feltárthoz. Valószínűleg nagyobb létszámú családok vagy több rokon család élt ezekben az otthonokban. Az oszlopgödrök aljában áldozati helyeket, kerámiaedényeket és kőbaltákat találtak, amelyek az otthon szilárdságát, tartósságát hivatottak elősegíteni. Különösen látványosak azok a sírok, amelyekben az elhunyt mellett kerámia edényeket, csiszolt kőbaltákat és faragott kőszerszámokat is találunk.

A majtényi és több korabeli magyarországi lelőhely közötti hasonlóság arra enged következtetni, hogy ezek centrális települések voltak, amelyek kereskedelmi gócpontokon alakultak ki. A méretei mellett a Majtényhoz hasonló települések egyik jellemzője volt a nagy, kör kialakítású védőszerkezet is.

A mega-szerkezetek által védett központi terület funkcionalitását a régészeti kutatások nyomán sikerült meghatározni.  Szintén jó példája a centrális elhelyezésnek Polgár, mivel itt a 13-16 építményt sugárszerűen rendezték egy központi épület köré. Az építészeti rekonstrukciót megnehezíti a gyakori utólagos átépítés. Adatokkal alátámasztható azonban az a tény, hogy ezeknek a központi épületeknek legalább egy része emeletes volt, a falakat pedig festették és meanderekkel díszítették.

A Polgárban és több más helyen talált tárgyak arra utalnak, hogy a kör alakú mega-szerkezetek központja nem lakóhely volt. A számos kerámia és szobortöredék azt bizonyítja, hogy a központi terület a különleges és rituális tevékenységek színhelye volt. A rituális tárgyak a központi terület minden részéről előkerültek, amely azt bizonyítja, hogy ez a terület hosszú időn keresztül, akár több évszázadon át is szent hely szerepét töltötte be. Kétségtelen, hogy a szent hely köré épített lenyűgöző koncentrikus erődítményrendszereket úgy tervezték, hogy kiemeljék annak szakrális jellegét, és lenyűgözzék más településről származó kortársaikat.

A régészeket továbbra is foglalkoztatja az a kérdés, hogy a nagymajtényi megalomán építkezésnek a vallási mellett van-e esetleg identitási jellege is. Vannak arra utaló jelek is, hogy ezek a kiterjedt föld- és faipari munkálatok egy nagy közösségi terv köré akarták összegyűjteni a közösséget, amely egy építészeti alkotás megépítését és karbantartását jelentette.

 

Lasă un răspuns