A legújabb technológiák meglepő lehetőségeket kínálnak olyan régészeti emlékek felkutatására, amelyek szabad szemmel nehezen vagy egyáltalán nem észlelhetők.
Az egyik leghatékonyabb eszköz a LiDAR-technológia, amely rendkívüli pontosságú digitális domborzatmodellek készítését teszi lehetővé. A méréseket repülőgépről, újabban pedig drónnal végzik, és segítségükkel a sűrű erdők, illetve az aljnövényzet alatt rejtőző felszíni alakzatok és egykori emberi tevékenység nyomai is kirajzolódnak.
Ennek látványos példái azok a halomsírcsoportok, amelyeket a közelmúltban fedeztek fel Szatmár megye területén. A lelőhelyek helyszíni ellenőrzését és az azonosítás megerősítését az elmúlt napokban a Szatmár Megyei Múzeum régészei végezték el.
Ezeket a halomsírokat a közösség kiemelkedő rangú tagjai számára emelték. Megépítésük jelentős szervezést és komoly közösségi munkát igényelt. Szatmár megye területéről eddig valamivel több mint 65 halomsír volt ismert. Bár a LiDAR-felmérés egyelőre csak a megye déli részének viszonylag kis területére terjedt ki, ennek során már több mint 50 újabb halmot sikerült azonosítani.
A legjobb állapotban az erdőkben található halmok maradtak fenn, amelyek közül sok ma is meghaladja a három méteres magasságot. A mezőgazdasági területeken fekvő halmokat az évszázadok során fokozatosan elsimították a földművelési munkák, míg az erdőkben állók eredeti formájukat nagyrészt megőrizték. Ugyanakkor számos halmon ma is jól láthatók a régi sírrablások nyomai.
Egyelőre nem tudjuk pontosan, mikor emelték ezeket a halmokat, elhelyezkedésük azonban arra utal, hogy kapcsolatban álltak azokkal az ősi gerincutakkal, amelyek Szilágysomlyó és Zilah felől vezettek az Ér-völgy tektonikus árkának átkelőhelyeihez. Ezen az útvonalon, Orbó térségében a középkori források a Sóutat (So ut) is említik, amelyen a só szállítása zajlott.
Az ókorban, sőt már Szatmár vidékének őskorában is szokás volt, hogy a közösség előkelő tagjainak sírjait a fontos közlekedési útvonalak mentén alakították ki, hogy az arra járók emlékezzenek rájuk. Az emlékezet volt az egyik módja annak, hogy a hősök és az ősök neve fennmaradjon, és jelképesen halhatatlanná váljanak.
Az újonnan felfedezett halomsírcsoportok úgy tűnik, folytatják a Pir, Érendréd (Szalacs határában), Vezend és Gencs környékén található monumentális halmok láncolatát. A felfedezés tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a 8–10 méter magas halmok a kor társadalmi elitjének sírjai, akiket közösségük kiemelkedő személyiségként, hősként tisztelt.
Erre korábban is utaltak bizonyos jelek. Az óriási halmok az Ér-völgy legfontosabb átkelőhelyei mellett emelkednek, gazdag sírmellékleteik pedig már évszázadokkal ezelőtt felkeltették a sírrablók figyelmét. Ennek bizonyítékai azok a rablógödrök, amelyek ma is jól megfigyelhetők számos ilyen temetkezési emléken.
Sebastian Belbe, Roland Zsori, Liviu Marta