{:ro}
Sala destinată prezentării epocii bronzului a fost împărţită în două ansambluri majore, unul format din reconstituiri provenind din situri reprezentative pentru epocă, iar al doilea din patru vitrine dedicate civilizaţiilor/culturilor arheologice ale bronzului sătmărean.
Reconstituirea stratigrafiei tell-ului de la Carei-Bobald a fost aleasă deoarece este situl cu stratigrafia cea mai complexă de la noi din zonă, el păstrând urme de locuire din epocile contemporană, modernă, premodernă, medievală (sec XIV-1710), perioadele Laténe D şi Laténe C, epoca mijlocie a bronzului (Otomani I-III) şi epoca timpurie a bronzului (grupul Sanislău-Nir). Fiecărui orizont de locuire îi sunt arondate între unul şi trei vase definitorii.
Reconstiturea obiectivului a fost realizată urmărind două scopuri: primul este acela de a-l aduce pe vizitator din prezent până în epoca timpurie a bronzului (introducându-l prin acest mod în perioada de la care începe expunerea din sală) şi astfel coborându-l pe “scara istoriei “, ale cărei trepte sunt reprezentate de straturile de pământ ce corespund fiecare unei anumite etape din istoria zonei.”Coborârea în istorie” se face pornind de la suprafaţa solului, unde se regăsesc resturi menajere neperisabile corespunzătoare civilizaţiei actuale. Deşi poate părea hilară ideea expunerii unor recipiente din zilele noastre, mărci ale civilizaţiei actuale, ea are scopul precis de a câştiga încrederea privitorului în veridicitatea schemei. El însuşi este “martor viu” al afirmaţiei că sticla de Coca-Cola, doza metalică de bere şi flacoanele de plastic au putut ajunge în pământ doar după 1989. Al doilea scop este acela de a familiariza vizitatorul, adesea neîncrezător (din cauza necunoaşterii) în posibilităţile de analiză şi datare ale ştiinţei arheologice, cu una dintre metodele sale cele mai evidente şi mai uşor de înţeles: metoda stratigrafică. Este vizualizată situaţia conform căreia urmele unei civilizaţii mai recente se află în stratul de pământ aflat deasupra aceluia în care se regăsesc urmele unei civilizaţii mai vechi.
Reconstituirea unei locuinţe de la Lazuri a fost făcută în scopul de a reda un fragment din viaţa cotidiană a oamenilor care au creat cea mai reprezentativă cultură arheologică de epoca bronzului din zona sătmăreană: cultura Suciu de Sus. Construcţia ei a fost realizată prin tehnici specifice epocii, de îmbinare a scheletului lemnos: stâlpi cu capătul în formă de “Y” pentru susţinerea bârnelor longitudinale din acoperiş, corni cu crăcane la capăt pentru a putea fi agăţaţi de bârnele longitudinale etc. Trestia din acoperiş a fost prinsă prin nuiele legate cu fibre de cânepă. În perete a fost realizată o secţiune pentru a putea fi vizualizat modul său de construcţie (stâlpi de lemn, nuiele împletite şi chirpic). S-a încercat o reconstituire a ambientului de interior prin utilizarea unor piese de mobilier primitive, a pieilor de animale şi prin expunerea veselei descoperite în locuinţele culturii Suciu de Sus. Lângă locuinţă şi în interiorul ei au fost refăcute instalaţii casnice specifice epocii: groapa cu pereţi căptuşiţi utilizată la păstrarea cerealelor, vatra cu vasul cu picioare utilizat la prepararea hranei, instalaţia cu rol de evacuare a fumului din acoperiş, războiul de ţesut, sistemul de râşnire a cerealelor.
Sala conţine şi patru vitrine dedicate principalelor civilizaţii / culturi arheologice ale Bronzului local. Acestea au fost montate nu doar în scop didactic, pentru a reda succesiunea diferitelor civilizaţii din zonă, dar şi pentru că ceramica unora dintre aceste culturi are un decor de o eleganţă deosebită. Este şi motivul pentru care culturilor Otomani, Suciu de Sus şi Cehăluţ le-au fost dedicate în mod special câte o vitrină, în timp ce, din cauza absenţei unor piese spectaculoase, tot o vitrină a fost arondată pentru întreaga perioadă timpurie a epocii bronzului.
Punctele cu descoperiri din aşezări şi necropole sunt marcate pe harta judeţului Satu Mare.{:}{:hu}A bronzkorszakot bemutató termet két nagy egységre osztottuk, az egyik a korszak jellegzetes lelőhelyeiről származó rekonstrukciókat, a másik pedig négy tárlót tartalmaz, ahol a szatmári bronzkorszak civilizációit és régészeti kultúráit mutatjuk be.
A választás azért esett a nagykároly-bobáldi tell telep rétegeinek rekonstrukciójára, mivel vidékünkön ez számít a legteljesebbnek, itt megőrződtek a jelenkori lakórétegen kívül, az újkori, a kora újkori, középkori (XV..sz.-1710), a La Téne korszak D és C időszaka, az Ottomány kultúra I-III. fázisát magába foglaló közép bronzkor, valamint a Szaniszló és Nyír kultúrát felölelő kora bronzkor rétegei is. Minden lakóhorizontot 1-3 darab jellegzetes edénnyel illusztráltunk.
Az objektum rekonstrukcióját két célt követve hoztuk létre, az első, hogy a látogatókat a jelenből a kora bronzkor időszakába vezessük vissza (elérve ezáltal abba a korszakba, amely leleteinek a bemutatásával indítunk), és eképpen a történelem lépcsőjén, annak egy-egy korszakot idéző fokain alászálljunk a múltba. Az alászállás a múltba a felszínről indul, ahol szembesülhetünk korunk civilizációjának környezetszennyező nem felbomló szemetével. Bár meghökkentő a szembesülés a korunk civilizációjára jellemző tároló eszközökkel, célunk pontosan a látogatók előtti hitelesség, hiszen ő maga az élő tanú, hogy a kólásüveg, a sörös doboz és a műanyag flakonok csak 1989 után kerülhettek a talajba. A második célunk pedig, hogy az ismeretek hiánya miatt gyakran kételkedő látogatót bevezessük a régészet tudományának elemzési és keltezési lehetőségeibe, a legkézenfekvőbbek és közérthetőbbek egyikével: a rétegelemzés módszerével. Szemmel látható, hogy egy későbbi civilizáció nyomai egy korábbi földréteg fölött találhatóak.
Egy Lázáriban feltárt lakóház rekonstrukcióját azért készítettük el, hogy bemutathassuk a Szatmár vidéki bronzkor leglátványosabb régészeti műveltségét, a Felsőszőcsi kultúrát létrehozó emberek mindennapjait. Az építmény faszerkezetének összekapcsolása korhű technológia alapján készült: „Y” alakú oszlopok tartják a tetőgerendákat, a gerendába akaszkodó villás ágak szolgálnak szarufaként, stb. A tető nádját vesszőkkel fogatták le, amit kenderrosttal kötöztek meg. A fal egy részét úgy alakítottuk ki, hogy látható legyen az építés módja (a faoszlopok, a vesszőfonat és a patics). Megpróbáltuk a lakásbelsőt is rekonstruálni néhány kezdetleges bútorral, állatbőrökkel, valamint a Felsőszőcsi kultúrához tartozó kerámiaedények elhelyezésével. A ház mellett és a belső térben kialakítottuk a korra jellemző háztartási felszereléseket is, ú.m. a kibélelt falú gabonatároló gödröt, a kemencét az ételek készítésére használt lábasfazékkal, a füst elvezetésére szolgáló nyílást a tetőn, a szövőszéket, az őrlőköveket.
A teremben négy tárlót helyeztünk el a helyi bronzkor legfőbb civilizációinak/ régészeti kultúráinak bemutatására. A tárlókat nem csak didaktikai céllal állítottuk, hogy ismertessük hogyan követték egymást a vidéken élt különböző civilizációk, hanem, hogy bemutathassuk egyes régészeti kultúrák nagyon ízlésesen díszített kerámiáit is. Ebből kifolyólag az Ottomány, Felsőszőcsi és a Cehăluţ kultúra kerámiáinak egy-egy tárlót szenteltünk, míg kiemelkedő darabok hiánya miatt a teljes kora bronzkori időszak anyagát szintén egy tárlóban állítottuk ki.
A települések és temetők lelőhelyei fel vannak tüntetve Szatmár megye térképén.{:}{:en}{:}